Március végén kezdtem el (éles szakmai váltással) egyik kedvenc légitársaságom magyarországi telephelyén dolgozni, és gyakorlatilag abban a pillanatban, hogy véget ért a próbaidőm, már vettem is életem első, úgynevezett standby repülőjegyét, és anyuval és a tesómmal megcéloztuk a Seychelle-szigeteket!
A standby repülőjegyekről dióhéjban: ez a világ legtöbb, nagy légitársaságánál létező dolog, és azt jelenti, hogy az alkalmazottak és azok közvetlen hozzátartozói kedvezményes repjegyekkel utazhatnak (ennek a kedvezménynek a mértéke cégenként változó), azonban mivel nem teljes árú jegyet fizettek, a gépre akkor szállhatnak fel, ha az adott járaton van még egy-két szabad hely, azaz nem telt meg a teljes árú jegyet fizető utasokkal. Nem azt mondom, hogy fullos lutri, mert valamennyi rálátásunk azért van, hogy egy adott időszak egy adott desztináció esetében például mennyire főszezon vagy holtszezon, de azért társul hozzá egy jó adag kaland-érzés és ha így tervezel utazgatni, akkor azt javaslom, csak akkor vágj bele, ha érzel magadban elég spontaneitást és bevállalósságot azzal kapcsolatban, ha a tervek esetleg nem úgy alakulnak, ahogy azt elképzelted.
Mi azzal vállaltuk leginkább a rizikót, hogy nem egy hosszú, két-három hetes vakációt terveztünk, hanem az utazós napokkal együtt volt egyetlen hetünk, tehát ha valamelyik járatra nem férünk fel, csak 1-2 nappal későbbire, akkor azért az nem lett volna egy rálegyintős kategória, továbbá azzal, hogy hárman vágtunk bele, és mivel anyukám és tesóm még sosem utaztak ilyen messzire és nem is beszélnek annyira angolul, az nem volt opció, hogy esetleg szétszakadjon a kis csapatunk, és egyikünk mondjuk elmenjen a reggeli járattal, másikunk meg az estivel, ha egyiken mondjuk csak két szabad placc van, a másikon meg mondjuk egy, illetve július közepén indultunk Budapestről, és ez szinte bármelyik európai ország esetében egy főszezon, mikor rengetegen utaznak.
Végül amúgy különösebb gondok nélkül felfértünk az összes tervezett napon az összes tervezett járatra, és indulásunk másnapján már landoltunk is Mahé szigetén, ahol bátran mondhatom, hogy életünk egyik legemlékezetesebb útját töltöttük! Annyira jó volt látni anyu és Lilu boldogságát és rácsodálkozását a csodálatos trópusi botanikus kertekben, ahogy először megpillantották életükben az óceánt, amikor kiléptünk az apartman teraszára és ott mászkáltak a kertben szabadon az óriási teknősök, ahogy először megkóstolták a friss kókusz vizet, a helyi avokádót, mangót, ami mind annyira más, mint amiket az itthoni szupermarketekben venni lehet.
Először is, íme néhány praktikus tipp, ha a világnak erre a csodasarkára tervezel utazni:
Érkezés: Sok nagy légitársaság repül a Seychelles-szigetekre, ami felkapott nászutas desztináció, és első körben mindenképp a legnagyobb szigeten, Mahén fogsz landolni, itt található a nemzetközi repülőtér. Innen persze kisebb gépekkel vagy hajóval tovább lehet kalandozni a kisebb, szintén gyönyörű és talán még „exkluzívabb”, érintetlenebb szigetekre, de nekünk az időnk rövidsége miatt ezúttal csak Mahén volt módunk bóklászni (amit viszont pár nap alatt is sikerült alaposan bejárni!)
Vízum: érkezéskor pecsételnek az útleveledbe egy nagy kókuszdiót (tényleg egy kókuszdiót formáz a pecsét, amúgy ez díjtalan magyar állampolgároknak), szóval nem kellett semmit előre intézni ilyen tekintetben, természetesen a vízumkövetelmények mindig változhatnak, úgyhogy utazás előtt csekkoljátok a magyar konzuli oldalon a Seychelles-szigetekre vonatkozó részt.
Szállás: A legtöbben a nagy luxus resortokban szállnak meg, hiszen ezek szolgáltatják mind azt a keleti kényelmet, ami miatt a szigetország egyik elsődleges célközönsége (a már említett nászutasok) ide érkezik. Mi azonban egy apartmanos opciót választottunk Mahé keleti partján, az óceántól szó szerint egy percre, és bár ennek a döntésnek az út szervezésekor nyilván elsősorban anyagi oka volt, de végső soron én kimondottan élveztem, hogy egy helyi család tulajdonában álló, kis szálláson kötöttünk ki, ahol a tulajdonos néni kocsival elvitt minket vásárolni, a faterja hozott nekünk friss helyi gyümölcsöket a saját kertjéből, és a velük való beszélgetésekkel annyi mindent megtudtunk a helyiek életéről, ez az egész út egyik nagy pozitívuma lett. A szállásunk neve Petite Baie Chalets volt (booking.com-on leltem rá).
Közlekedés a szigeten belül: A helyi buszok nagyon olcsók és nagyjából az egész szigeten belül bárhova el lehet jutni párszáz forintért, mi azonban általában Gilberttel, a szálláshelyünk tulajának apukájával utazgattunk, aki korrekt áron vitt minket a sziget különböző részeibe. Hogy pontosan merre jártunk, arról lejjebb írok még.
Pénzügyek: az ország hivatalos pénzneme a seychelles-i rúpia, mi a reptéri atm-ből vettünk fel némi kp-t érkezéskor, az árak a legtöbb helyen (pl. éttermek, taxi, szállások, stb) nyugat-európaiak nagyságrendben.
És akkor nézzük, mi mindent csináltunk, miket ajánlanék, ha Mahén jártok! 🙂
Botanikus kert, Victoria – az ország fővárosa, Victoria egy nagyon picike városnak tűnt, a belvárosi részét körülbelül fél órán belül végigjártuk nyugis tempóban, éttermek közül a felhozatal minimális (körülbelül 2 étterem és néhány gyorskajálda volt szó szerint), viszont, ami az utunk egyik fénypontja volt, az az itt található botanikus kert! Annyira csodás a helyi növényzet (és állatvilág), ezt látni kell, ha erre jártok, ne hagyjátok ki!! Victoriában még a helyi piac is említésre méltó.
Takamaka és Anse Royale – sok csodás partszakaszt lehet találni a szigeten, de nekem személy szerint a legjobban a Mahé déli részén található Anse Royale (lásd a poszt borítóképén), és a dél-nyugati részen található Takamaka tetszett. Ezek tényleg olyan páratlan szépségűek, mint egy megelevenedett képeslap.
Banyan Tree Hotel (Takamaka) – Bár ahogy mondtam, mi nem luxihotelben szálltunk meg, egyik nap azonban átmentünk a Takamaka környékén található Banyan Tree nevű szállodába egy csodálatos tengerparti ebédre és tejfürdős-jacuzzis kényeztetésre. Feledhetetlen volt az egész.
Anse Major Trail – A szigeten több, elképesztően látványos túraútvonal is található, de a legszebb panorámát talán az Anse Major nevű ösvény kínálja, amely egy bombaszép kis tengerparti részhez vezet. A Point de Vue sur Anse Major nevű kilátóponton megállni és csak körbenézni, az egyik legnagyobb flash a világon.
Mahé keleti partja – Én nagyon örültem, hogy a kevésbé felkapott, keleti parton szálltunk meg, ahol olyan parti szakaszokat találtunk a szállásunk közvetlen közelében, ahol rajtunk kívül nem volt senki más, és örömmel láttuk, hogy a partok teljesen érintetlenek és tiszták voltak, nem volt eldobált emberi hulladék, partra mosott műanyag halmok, tényleg olyan volt, mintha a paradicsomban lennénk.
Emellett, ahogy az lenni szokott, a legemlékezetesebb pillanatok sokszor nem is a kiemelt látnivalókhoz kötődnek, hanem úgy az élmény egésze, utazni és autókázni ezeken a mesebeli helyeken, együtt lenni és megosztani az élményt anyuékkal, ezek adták az út kvintesszenciáját. Őszintén úgy érzem, hogy pár nap alatt is nagyon ki tudtuk élvezni Mahé szigetét és bár szívesen maradtunk volna még, de nem hiányérzettel jöttünk el mégsem, úgyhogy jó szívvel ajánlom másnak is, akkor is, ha éppenséggel nincs rengeteg időd, nem kell hetekig maradni, hogy igazán be tudd járni a szigetet – persze ha szívesen kalandoznál a kisebb szigeteken is, akkor érdemes rászánni kicsit többet:)
Te jártál már a világnak ezen a sarkán? Milyen élmény volt, mit ajánlanál másoknak? Ha van bármi kérdésed egy ide tervezett úttal kapcsolatban, írj nyugodtan kommentben:)
Köszönöm szépen! 🙂