Egy csomó lemaradásom van most a bloggal kapcsolatban, utoljára azt hiszem, januárban jelentkeztem, azóta pedig már megfordultam Új-Zélandon, Ausztráliában, Londonban, és ismét voltam Dubajban is egy picit, sőt még a legutóbbi, spanyol körutamról szóló posztban ígértem, hogy Barcelonáról is hozok egy külön beszámolót néhány tippel, és még egy kisebb “life update” jellegű írást is tervezek arról, hogy az utazásokon kívül mikkel foglalatoskodom mostanság. Most azonban az időben legközelebbi, portugál kiruccanásról hoznék egy kis ajánlót.
Ez volt a második utam Portugáliában, 2014 nyarán az akkori barátommal az ország déli részén található Algarve régióba utaztunk egy pár napos tengerpartos nyaralásra (amely talán a legszebb európai tengerpart volt, ahol eddig jártam!), most pedig anyuval és a tesómmal Lisszabonba és Portóba látogattunk el. Ezt a bejegyzést az utóbbinak szentelném, aztán majd írok egy kis cikket a fővárosról is.
Érdekességképp elmondanám, hogy Porto már régóta nagy álmom volt, az első angliai munkahelyemen ugyanis volt egy nagyon kedves kolléganőm, Joana, aki portói származású, és mindig olyan szeretettel beszélt a szülővárosáról, hogy már 2013 óta el szerettem volna utazni ide. A másik portugál kollégám, Vera, többször csinált ott Észak-Angliában (ahol akkoriban éltem) pastel de natát is, a portugálok leghíresebb kis muffin-szerű desszertjét, ami diabétesz előtti időszámításban az egyik kedvencem volt. Aztán 2017-ben, mikor épp Dél-Angliában, Lutonban éltem, és a reptér közelsége miatt szinte minden hétvégén elutaztam felderíteni egy-egy európai nagyvárost, vettem végre egyik hétvégére jegyet Portóba is, azonban konkrétan az utazásom hetén mondott csődöt a brit Monarch nevű légitársaság, akiknél a jegyet vettem, úgyhogy ez akkor egy füstbe ment terv lett. Az utóbbi másfél évben pedig, mióta újra Budapesten élek, mindig úgy találtam, hogy a reptéri illetékek miatt Portugália az egyik legdrágább európai desztináció, még “fapados” légitársasággal is, és ezért valahogy nem jött össze a nagy sexyback az országba.
Most azonban viszonylag emberi áron találtunk végre jegyeket, és kezdődhetett a kaland, jöjjenek először a praktikus infók:
Mivel mi Lisszabonban kezdtük ezt az utat, Portóba már vonattal érkeztünk, hazafele pedig a Wizzair közvetlen járatával repültünk. Amúgy utólag azt mondanám, hogy amennyivel többet fizettünk ezért a repjegyért, mint mondjuk amennyiért el lehet jutni sok más európai városba, például Milánóba vagy Amszterdamba vagy Koppenhágába, Portugáliában viszont aztán annyival olcsóbb volt minden az előbb említett helyekhez képest, szállástól a közlekedésen át a kajáig, kb. inkább magyar árak voltak, mint a szokásos nyugat-európaiak, úgyhogy még ha drágábbnak is tűnik sokszor a jegy, egy 3-4 napos út összbüdzséje szerintem nem lesz durvább, mintha bármely más, nyugat-európai városba utazna az ember.
Szállás: Booking.com-on találtam a szállásunkat, aminek leírom a nevét, mert a maga kategóriájában (apartman jellegű szállások) talán a legjobb eddigi találatom volt – Oporto Invite (Taipas). Valószínűleg két főre még nem jönne ki annyira jól az ár-érték arány, és talán nem is szükséges ekkora kéró, de ha hárman-négyen mentek, és csodaszép helyen szeretnétek megszállni, a belváros közepén, akkor nagyon ajánlom.
Közlekedés: Portónak van egy kis belvárosi része, ami jól “sétálható“, bár amúgy fárasztó tud lenni, főleg nyári melegben, a sok kis kacskaringós és dimbes-dombos utca, de alapvetően szerintem fölösleges tömegközlekedni az óvároson belül, mi a szállásunkról minden érdekességet elértünk 15-20 percen belül. Ha olyan helyekre mentünk, amik nem az óvárosban voltak, például egyik nap egy kicsit messzebbi strandra látogattunk el, vagy utolsó nap a reptérre, akkor jött a szokásos überezgetés. Iszonyú normális árak vannak Portugáliában szerintem, a reptérről a (belvárosi) szállásunkra Lisszabonban például hárman fizettünk 12 eurót – persze, hármasban olcsóbb, mert ez nyilván ugyanennyi lett volna, ha egyedül ülök abban a kocsiban, de még ha úgy számolom, hogy 12 euró/fő egy háztól házig szolgáltatásért, az még mindig jó ár egy csomó más európai országhoz képest, például Angliában vagy Norvégiában ennyit simán elkérnek egy reptéri transzfer buszért, ami csak ledob valahol a belvárosban és onnan még magadnak kell eljutni valahogy a pontos címre. Szóval főként séta és a nagyobb távokra über, mi így nyomtuk.
És akkor jöjjön néhány isteni kajálda is:
Casa de Pasto da Palmeira – ezt a helyet az egyik kishaverom ajánlotta, és nem csak a portugál út, hanem életem egyik legjobb kulináris élménye lett! A belvárostól kicsit messzebb található, a víz partján, hangulatos kis al fresco résszel (az étterem benti része nem egy nagy szám, nekünk csak ott jutott hely, mert a terasz sajna tele volt, de ez mit sem von le a kaja értékéből), és ilyen tapas-jellegű, pici adagokból lehet berendelni mindenfélét, és hát minden, amit mi ettünk, az valami eszméletlen kiemelkedő volt, mindannyiunk számára. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt a helyet.
The Hungry Biker – ezt a helyet instagramon ajánlotta egy lány, akivel évek óta követjük egymás kalandjait (tudom, hogy szokás széjjelszedni minden toxikus hatásáért a social mediát, de én mindig úgy gondoltam, hogy bár tagadhatatlanul megvannak a maga veszélyei – amikről pedig igenis kell és érdemes beszélni, nem pedig lerendezni mindenféle generalizáló szöveggel hogy “elbaszta a valódi emberi kapcsolatokat” meg “csak a nagy magamutogatás megy” meg társaik -, de mindenesetre okosan használva kibaszott jó kis eszköz lehet az összes ilyen platform, és erre csak egy példa, hogy mindig annyi jó tippet kapok az útjaim előtt olyan ismerősöktől, akiket lehet, hogy évek óta nem láttam, vagy eleve instagramról ismerjük egymást, és egy csomó olyan helyet ajánlanak, ami tuti nem szerepel az útikönyvekben. Ez a hely lett a kedvenc reggelizős helyünk Portóban, közvetlen a szállásunk melletti épületben volt, és isteni menüjük van. A sajtkrémes-sonkás-bébispenótos-szilvás-tökmagos szendvics például egy álom, de a zabkásájuk is szuperkrémes és fincsi.
Zenith – az egyik legnépszerűbb portói villásreggelis hely, Lisszabonban és Madridban is van amúgy éttermük, úgyhogy ezekben a városokban is ki tudjátok próbálni.
Noshi Café – ha van még szabad reggeletek, akkor szintén ezen a villásreggelis vonalon egy újabb jó kis ajánlat.
McDonald’s – lol hát erre nem gondoltatok, hogy egy Mekiről fogtok olvasni étterem-ajánló címszóval mi?! Na ezt igazából csak azért írom, mert a Porto belvárosában, a Sao Bento pályaudvarhoz közeli Mekit többször megválasztották a világ legszebb McDonald’s-ának, úgyhogy érdekességképp el lehet ide is látogatni, bár szerény véleményem szerint a budapesti meki a Nyugatinál ezerszer impresszívebb.
Francesinha – ez tudtommal egy kimondottan portói különlegesség, egy ilyen extrém, húsos-tojásos-sajtbanúszó gigászi szendvics, ilyen “bűnös élvezet” címmel illetném, mert amúgy tényleg finom, de hát nem egy könnyed kis harapnivaló, finoman szólva.
Yeatman Hotel – csodaszép panoráma Porto városára a Gaia nevű városrész oldaláról. Este, naplementekor, egy pohár (portói) borral isteni életérzés.
És akkor jöjjön néhány látnivaló is 🙂
Igreja dos Carmelitas – valaki azt kommentelte az egyik képem alá, hogy “az ember nem is tudja, mennyire szereti a csempéket, amíg el nem jut Portugáliába” – és ez a mondat eléggé fején ütötte a szöget, az én esetemben legalábbis biztosan. A személyes kedvencem ez a csodás kis templom-remek volt, de rögtön mellette, ami szintén levett a lábamról, az a…
Sao Bento pályaudvar – talán a legszebb pályaudvar, ahol egész életemben jártam. Amúgy innen indulnak az Alveiróba tartó vonatok, ami az egyik leghangulatosabb kis tengerparti város Észak-Portugáliában, de még ha nem is utaztok sehova, akkor is érdemes eljönni ide.
Igreja Capelas das Almas – annyi templomnál, mint Portóban, szerintem soha egy városban sem jártam, de építészeti szempontból teljesen levettek a lábamról ezek az épületek.
Igreja Santo Ildefonso – A Carmelitas és a Das Almas mellett a harmadik templom, ami a legkiemelkedőbbé vált számomra, amúgy számos hangulatos pici kápolna és egyéb épület van a pici cuki kacskaringós utcákon mindenfele, de számomra ezek tűntek ki leginkább.
Livraria Lello – azt mondják, hogy J.K.Rowlingot ez a könyvesbolt inspirálta a Harry Potter regényekkel és Roxforttal kapcsolatban – amúgy hangulatban látom az analógiát, de tök őszintén, ez egy élvezhetetlen szinten turistás látványossággá nőtte ki magát szerintem. Először veszel egy jegyet 5 euróért (ami amúgy nem egy nagy összeg, szóval anyagilag azért nem sokat buksz, ha úgy vagy vele, hogy megnézed, ha már eljutottál ide), majd sorban állsz a bejutásért. Azt hittem, hogy a sorban állás azért van, mert szabályozzák valamilyen szinten, hogy mennyi ember tartózkodhat bent egyszerre a boltban… hát nem tudom, ha szabályozzák is, akkor a limit annyira tág, hogy én full diszkomfortban éreztem magam bent, kb. egymást taposták az emberek, mindenki forgatja a szemét és üvölt az instagram husbandnek, hogy nem tud egy olyan képet csinálni, amin nem gyalogolnak be húszan a háttérbe, egymást vágják fejbe az emberek a szelfi botokkal, és hasonlók. Sok “turistás” helyen jártam a világon, és általában én elég nyugis vagyok, nem feszülök rá ezekre a szitukra, mindenki örül, hogy eljutott, mindenki akar egy jó fotót, nincs ezzel semmi baj, szóval ilyen szintű diszkomfortot azt hiszem, csak Santorinin a naplemente-nézős placcon, és a kínai nagy fal egy bizonyos szakaszán éltem át, ahol nagyon feltorlódtak az emberek.
Palacio de Cristal – ez egy hangulatos park, cuki pávákkal meg mindenféle szabadon rohangáló madárral, gyönyörű növényekkel, kis tavacskával, és nem mellesleg csodás kilátással a városra.
Nos ezek jutottak most eszembe, mint a legkiemelkedőbb élmények Portóból, és persze ezt elmondom minden posztban, de nem tudom pont Portónál nem-elmondani, hogy a legjobb életérzés csak elveszni ezeken a csodálatos kis hangulatos utcákon, a belvárosban, vagy akár a folyó partján lődörögni, megcsodálni a monumentális hidakat, csak úgy céltalanul, nyugisan jönni-menni és szívni magunkba a hangulatot, ahogy oly sok másik hely esetében, úgy Portóban is ez volt a legnagyobb élmény számomra.
És most Nálad a labda – voltál már Portóban? Neked mi tetszett leginkább, mit ajánlanál még?
