Óó-óóó-óóó Isztambul!

Van néhány város, ahova eljutottam, persze örülök, hogy láttam őket, de különösebben nem vágyom vissza, aztán van jó sok olyan hely, ahova eljutottam, és ha úgy alakul az élet, akkor még nagyon szívesen visszamennék, de mivel alapvetően legtöbbször új helyekre szoktam vágyakozni, így esetleg nem élveznek elsődleges prioritást, és aztán van az a pár város, amelyeket egy kezemen meg tudok számolni, ahol már (akár többször is) jártam, de egyszerűen olyan szinten nem tudom megunni őket, hogy mindig aktívan keresem a lehetőséget, hogy újra és újra visszatérhessek. Gondolom nem fogtok meglepődni, mikor azt mondom, hogy ilyen nekem London például, meg amúgy Amszterdam, Szingapúr és New York is, de ugyanilyen szinten brutálisan megérintette kicsiny szívemet e poszt témája, Isztambul is – eddig kétszer volt szerencsém megfordulni ebben a csodavárosban, de ahányszor tengerentúlra nézek repjegyet, a Turkish Airlines-t nézem elsőként, pusztán azért, hogy Isztambulban lehessen átszállásom és legalább egy napra megállhassak itt (na jó, mióta magam is egy nagy légitársaságnál dolgozom, azóta azért az az elsődlegesen csekkolt cég, a standby jegyek miatt, amelyekről ebben a cikkben írtam).

Szóval akkor, jöjjön egy lista mindazokkal a dolgokkal, amelyek miatt menthetetlenül belezúgtam Isztambulba!

Az építészet. Ez alatt nem csak és kizárólag a híres mecseteket értem (bár azokat is), hanem úgy az egész városképet. Csodásabbnál csodásabb épületekkel van tele egész Isztambul, maga a város látképe, úgy ahogy van, egy mesekönyv az egész. A legismertebb épületek, amiket persze nem lehet nem megemlíteni, a Haghia Sophia, a Kék Mecset, és személyes favoritom, a Szulejmán Mecset (lásd kép), a Galata-torony, de meg kell említenem Balat városrész színes házikóit és a Karaköy nevű kis negyed utcáit is. De ahogy feljebb írtam, nem csak a híresebb épületek fognak abszolút ámulatba ejteni, minden utcasarkon lehet valami kis gyöngyszemre bukkanni. A legszebb kilátást pedig szerintem a Seven Hills Hotel nevű szálloda tetőterasz-étterme kínálja (lásd a cikk borítóképét, illetve kicsivel lejjebb a teámról készült fotót is itt lőttem).

A kaja. Szinte minden étel, amit Törökországban próbáltam, ötcsillagos szinten isteni volt. A török lecsó (menemen), a köfte (ha láttok valahol pisztáciás köftét, ki ne hagyjátok, ez amúgy egyfajta fasírt, ami talán nem hangzik extrán vonzó kulináris élménynek, de adjatok neki egy esélyt, higgyetek nekem!), egy jó kebab, aztán a dürüm (török burritónak nevezném leginkább:D), na és a KUMPIR (mindenféle általad választott feltéttel töltött krumpli, szintén nem hangzik így egy nagy wasistdasnak, de a legjobb streetfood a világon!!!), ezek voltak a személyes kedvenceim. Amúgy első török utam alatt még nem voltam cukorbeteg, így volt lehetőségem megkóstolni az édességeket is, mint például a böreket és a baklavát, ezek nekem speciel kissé túl geilnek tűntek már akkor is, de ízlések és pofonok, azért próbáljátok ki, ha már erre jártok. Amit még imádtam kaja-fronton, az a rengeteg finomság a bazárban, például a világ legszebb és legfinomabb cseresznyéit vettem kiló-számra Isztambulban, továbbá imádtam a frissen facsart gránátalma levet, és a fűszeres rizzsel töltött kagylót, amit egy-két líráért lehet pattintani, kis szelet citrommal adják, amit rácsepegtethetsz, és valami mennyei.

A tea. Nem akartam tovább taglalni az előző, ételekről szóló bekezdésben még az italokat is, de igazából mind a török kávé, mind a tea megérdemel egy említést, és azon belül is elsősorban a híres alma teát emelném itt ki. Még nem találkoztam olyannal, aki Törökországban járva ne szeretett volna bele ebbe a tökéletes kis forró italba – bónusz az extracuki kis üvegpoharakért, amikben mindenhol szervírozni szokták.

A bazár. Ha olvastátok már Közel-Keletről vagy Ázsiáról szóló bejegyzésemet, akkor talán tudjátok, hogy IMÁDOK alkudozni és piacokra, vásárcsarikba, bazárokba járni, de hát az isztambuli bazár, az ennek az egész kategóriának a nonpluszultrája. Még ha nem is vagy annyira oda ezért a hangulatért, azokat a gyönyörűszép csodalámpásokat és elképesztő fűszerstandokat akkor is érdemes megkukkolni.

Kulturális összetettség és sokszínűség. Isztambulban tényleg találkozik Európa és Ázsia, nemcsak földrajzilag (a Boszporuszon hajókázás is megemlítendő és jó progi amúgy a városban, ha már itt tartunk), de kulturálisan is, és ez az egész valami iszonyú izgalmas és élettel teli, érdekes, különleges elegyet ad ki, amihez foghatót én még sehol nem tapasztaltam a világon.

Szuper kiindulópont egy óriási, fantasztikus ország felfedezéséhez. Törökország tele van gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekkel, nekem Kappadókiát volt módom eddig felfedezni (CIKK ITT), és Pamukkale-Denizli környékét, de kapásból tudnék még mondani néhány régiót, ahova nagyon-nagyon vágyom. Az egész ország közlekedése nagyon jól kiépített, az utazgatás belföldön számomra nagyon egyszerűnek tűnt, szinte minden pici településnek van reptere, illetve nagyon jól kiépült a buszhálózat is. A török emberek nagyon segítőkészek és kedvesek voltak mindenhol, annyira aranyos és vendégszerető arcokat és vidéken egész családokat ismertem meg, mindig szuper élményeim voltak a világnak ezen a részén.

Végül azt mondanám még el, hogy Isztambul egy ÓRIÁSI város. Tényleg nem tudod felmérni a nagyságát és sokszínűségét, mielőtt odaérsz. Olyan típusú hely ilyen értelemben, mint Párizs vagy London, több hetet, hónapot, évet is el lehetne tölteni, akkor is mindig tudna újat mutatni, nem hiszem, hogy valaha meg tudnám unni, vagy hogy már minden részét láttam volna, úgyhogy ezt most nem is egy teljes képnek szánom, inkább csak a főbb benyomások és módok, ahogy belebolondultam a városba, remélem, sikerül vele másnak is kedvet csinálni:)

Praktikus szempontból jöjjön még néhány infó a végére: 

1. Érkezés. A városnak két reptere van, egy az európai, egy az ázsiai oldalon. Szerintem érdemes az európaira repülni, még ha ez egy drágább légitársaságot vagy repjegyet is fog jelenteni, mert az ázsiai oldal annyira messze van a városközponttól, hogy bejutni nekem minden alkalommal egy horrorsztori volt onnan. A reptéri transzferhez minden alkalommal kedvenc kis applikációmat, az übert hívtam segítségül.

2. Közlekedés a városban. Annyira imádom magamba szívni az egész város hangulatát, hogy én itt mindenfele gyalogoltam szó szerint, még ha ez sokszor óriási távokat jelentett is, mert tényleg hatalmas városról beszélünk és még ha csak pusztán a nevezetességekre akarsz koncentrálni (de ne tedd), azok is nagyon szét vannak szórva. Ha hosszabb szakaszt kellett megtennem és sötétedés után, akkor megintcsak az über volt a varázsszó, ezt leszámítva séta-séta-séta.

3. Biztonság. Sokan írtatok azzal kapcsolatban, hogy biztonságban éreztem-e magam egyedül Isztambulban. A válasz egy nagybetűs igen, bővebben kifejtett válaszomat pedig az egész biztonság-személyes komfortérzet témára reagálva a januári izraeli utam kapcsán fejtegettem ebben a posztban, az itt leírtak tükrözik általános véleményemet erről a topikról.

4. Szállás.  Isztambulban normális árakon lehet jó minőségű szállást találni, központi helyen, első utamon a Taksim tér környékén szálltam meg és imádtam a kis piros villamost minden reggel megpillantani az épület előtt, második utamon pedig a Kék mecsettől öt perc sétára. Mindkét környéket ajánlani tudom egyedül utazóknak is, totálisan biztonságos, jó hely volt mindkettő.

Te jártál már Isztambulban? Milyen benyomásaid voltak a városról? Hiányoltál valamilyen helyet a posztból? Írd meg kommentben, biztos visszatérek még, úgyhogy jöhet minden tipp 🙂