Merre jártam eddig Görögországban?

Tudom, hogy Görögország sokak számára ilyen “alap” nyaralás helyszín, ahova évről évre visszajár a család, de mi valahogy soha nem jutottunk el ide kisebb korunkban. A tesómnak évek óta Santorini volt a nagy álma, én pedig a Meteórákhoz vágytam nagyon, úgyhogy 2015 nyarán életünkben először végre Hellász felé vettük az irányt. Azon az úton Athénba repültünk, pár napot töltöttünk az akkor kissé válságos állapotban lévő fővárosban, közben elvonatoztunk a Meteórákhoz is, majd átrepültünk Santorini szigetére. Idén pedig a barátommal Thesszalonikibe reppenve, majd onnan autóval utazgatva bejártuk a csodás Pelion-félszigetet, átutazva a fél országon eljutottunk Görögország észak-nyugati partjára is, és közben megcsodálhattuk (én másodszorra) a Meteóra kolostorokat Kalabakában. Bár még számos olyan része van az országnak, ahova el szeretnék jutni, elsősorban Zakinthos, Korfu és Rodosz, de íme egy kis ajánló azokkal a helyekkel kapcsolatban, ahol eddig volt szerencsém megfordulni ebben az óriási múltú, csodálatos országban.

Kalabaka – Meteórák

A legnagyobb élmény számomra talán az ország középső részén található csodálatos, holdbéli világ volt, azaz a Meteórák. Gyerekkorom óta el szerettem volna jutni ide, és el sem hiszem, hogy végül kétszer is részem lehetett már ebben a csodában. Ez tipikusan az a helyszín, ami annyira lélegzetelállító, hogy még a legjobb képek sem fogják visszaadni, milyen élőben ez a hihetetlen vidék. Megközelítése akármelyik nagyvárosból is indulsz, mindenképp autóval a legegyszerűbb, és javasolnám, hogy bár bejárhatók a kolostorok egy nap alatt, de tölts el egy éjszakát Kalabakában, a Meteórák tövében lévő kisvárosban. Ez is tipikusan egy olyan helyszín, amit egy korábbi bejegyzésemben, az ausztriai Hallstatt városkájával kapcsolatban említettem: ide az emberek többsége csak afféle egynapos kirándulás keretében érkezik, így napközben sokszor óriási a tömeg, délután 5-6 magasságában viszont már alig volt ember rajtunk kívül, nem beszélve arról, hogy a fények is sokkal szebbek ilyenkor fotózás szempontjából, mint a délelőtti órákban mondjuk. Ettől függetlenül, ha nem tudsz vezetni, és nem szeretnél vezetett kirándulásra sem befizetni, akkor vonattal is megközelíthető a régió, mi tesómmal 5 órát utaztunk Athénból, és emlékeim szerint nem volt túl bonyolult vagy extrém drága mulatság.

Santorini

Az összes görög sziget közül azt kell mondjam, azért nem véletlenül Santorini lett a leghíresebb. A sziget északi csücskében található Oia nevű falucska az, amit valószínűleg már te is láttál milliónyi fotón és képeslapon, mi tesómmal ide helyeztük a bázisunkat (amúgy Santorini megközelíthető az ország több pontjáról komppal és repülővel is, mi Athénból repültünk, Ryanairrel). Santorini kapcsán azt javasolnám, jó ötlet lehet a főszezonon kívül, tavasszal vagy ősszel felkeresni, mert a nyár közepén konkrétan olyan mennyiségű turista özönlik a kis szigetre, ami szerintem már túlmegy egy ennyire pici hely befogadóképességén és sokszor tényleg élvezhetetlenné teszi a nyaralást az a szintű lökdösődő ember-tömeg, ami ellepi Oiát például egy nyári estén, naplementekor. Ettől függetlenül valóban az egyik legszebb hely, ahol életemben jártam.

Pelion-félsziget – Makrinitsa, Portaria, Kissos, Milopothamos

Egy sokkal kevésbé turistás része Görögországnak a Pelion-félsziget, ami nem volt kimondottan a radaromon, végül egy helyi lány esküvője miatt kerültünk ide, ahova meghívtak minket a barátommal, és azt kell mondjam, ez egy csodálatos meglepetése volt az idei utamnak. Makrinitsában szálltunk meg, ami egy apró, de csodaszép falucska, tök más hangulat, mint a szigetvilág kék-fehér házikói, de ez is gyönyörűszép és mivel nem toporognak és lökdösődnek lépten-nyomon a szelfibotot lóbáló turista csoportok, nekem valahogy sokkal autentikusabb úti élményt jelentett, mint Santorini mondjuk. Egyéb aranyos kisvárosok, amiket a környékén felfedeztünk, Portaria és Kissos voltak (de nekem Makrinista tetszett a legjobban). Továbbá Milopothamosz strandját egy helyi srác ajánlotta, ami az egyik legszebb európai tengerpart volt (a portugálai Algarve régió után), ahol valaha megfordultam.

Parga

A Pelion-félszigethez képest kicsit mozgalmasabb, ismertebb városka az ország észak-nyugati partján fekvő Parga. Ez egy csodaszép kis település volt, ahol még nem éreztem zavarónak a tömeget (bár ide már szeptember elején érkeztünk), de közben azért tetszett, hogy pezseg az élet, és több tucat étterem és bár közül lehet választani. Erről a városkáról szeretnék külön cikket is írni majd, most csak megemlítem, mint az egyik legkedvesebb helyem Görögországban.

Athén

A görög főváros igazából nem jelentett olyan óriási élményt, mint amire a gazdag történelmi múlt fényében (és a görög mitológia szerelmeseként) számítottam. Az Akropolisz felkeresése amúgy nagy szám volt nekem és a tesómnak is, de ezt leszámítva nem tudok mondani olyasmit, ami igazán kiemelkedő lett volna, a város pedig leginkább egy óriási koszfészekként maradt meg bennem. Bár az is tény, hogy talán a legrosszabbkor, a 2015-ös válság kellős közepén érkeztünk ide, mikor az emberek is nagyon frusztráltak voltak, az ATM-ekből néhol nem lehetett felvenni pénzt, stb. – úgyhogy valószínűleg Athén még érdemelne egy esélyt.

Thesszaloniki

Az ország második legnagyobb városában átutazóban jártam csak, de őszintén szólva nem igazán fogott meg, Athénhoz hasonlóan koszosnak tűnt és valahogy nem jött be a hangulata. Szeretem például a dél-kelet-ázsiai városok, Bangkok, Hanoi “lepukkant sármját”, szerintem sok helynek nagyon is jól tud állni, ha nem minden csili-vili, és tényleg imádtam mindent, amit láttam Thaiföldön, Kambodzsában, Vietnámban, Indonéziában, Sri Lankán, de valahogy a görög nagyvárosoknál inkább csak afféle diszkomfort érzetet keltett bennem a lepukkantság, a kosz és az elhanyagoltság.

Szóval, eddig ezeken a helyeken sikerült megfordulnom Görögországban, a cikk írásakor amúgy eszembe jutott még további álmaim között Mykonos és Kréta szigete is, úgyhogy remélem, az elkövetkező években sikerül majd még több részét felderíteni ennek a csodálatos országnak. Bár nem akartam különösebben lehordani a nekem talán kevésbé tetsző két nagyvárost, Athént és Thesszalonikit sem, mert semmit nem jelent, hogy nekem személy szerint kevésbé jöttek be, de általánosságban azért úgy gondolom, Görögország az a fajta hely, ahol az apró kis falvacskák, titkos kis gyöngyszemek, csodás természeti helyek jelentik a legnagyobb élményeket, nem pedig a nagyvárosok.

Te merre jártál Görögországban és miket ajánlanál errefelé másoknak?