Légitársaságok, amikkel eddig utaztam

Ha azt nézzük, hogy mennyi-de-mennyi légitársaság gépei hasítanak az egekben, akkor persze még csak alig-alig kóstolgattam néhányat, szóval ez természetesen egy hiányos lista, ám ha érdekel, melyik – általam tesztelt – légitársasággal milyen élményeim voltak, akkor íme néhány vélemény. Na és persze ahhoz még messze nem vagyok elég frequent flyer, hogy teljesen komolyan és szisztematikusan értékeljem ezeket a cégeket, úgyhogy azért a nagy része inkább csak egy kis sztorizgatás 🙂

Európa

British Airways – Összesen 7 BA járaton ültem idáig, ebben volt például London-Budapest járat, mikor egyik évben olcsóbb volt velük repülni karácsonykor, mint a fapados légitársaságok bármelyikével, és anno Dél-Afrikába is BA-vel mentünk a volt barátommal. A London-Johannesburg szakasz nagybetűsen és mindent felülmúlóan életem legrosszabb repülőútja volt, de ez nem annyira a légitársaság, hanem az általam eddig tapasztalt legerősebb turbulencia következménye volt. Hazaúton pedig a Cape Town-London és a London-Budapest utak közt annyira rövid volt az átszállási idő, hogy mi is alig csíptük el a járatot, a poggyászunk pedig már nem érte el a budapesti gépet és csak később kaptuk vissza a csomagokat, bár ez ilyenkor nem tudom, a légitársaság hibája-e, vagy a földi személyzeté, vagy kinek a felelőssége. Mindent összevetve, a BA nekem valahogy olyan “semleges” légitársaság, soha nem volt semmi gondom kifejezetten, de semmi kiemelkedőt sem tudok hozzájuk kötni. De természetesen, mikor olcsóbb velük utazni Londonból Budapestre vagy fordítva, mint a fapados cégekkel, akkor azért biztos őket választanám megint.

Air France – az Air France volt életem első repülési élménye, és bár az évek alatt óriási repülési parám alakult ki, akkor imádtam és csodálatosnak tartottam! Minden tetszett, a kis külön dobozkákba csomagolt kaják a kis tálcán (ma már irtózom a repülő-kajáktól :D), a légiutaskísérők elegáns egyenruhája, mindent imádtam.

Wizz Air – Szóval, a Wizz Airt nyilván szokás szarozni, hisz talán nincs, akinek ne kapcsolódna hozzájuk legalább egy-két csúnya bekésős sztorija (Luton-Budapest esti járatok utasai, pacsi haverkáim), és hát amit a poggyászok szintjén művelnek, a nagyméretű kisbőrönd meg kisméretű kisbőrönd meg hasonló lehúzások, hát az amúgy tényleg nevetséges, de mindent összevetve, nekem bevallom a Wizz még így is az egyik preferált európai fapados légitársaságom. Az üléseik, az egész aircraft és a személyzet megjelenése, viselkedése és a desztinációik alapján én alapvetően például sokkal szívesebben választom őket, miiiiiint mondjuk…..

Ryanair – Hát nálam bevallom a Ryanair viszi a pálmát a negatív skálán, amint felszállok a gépre, már olyan érzésem lesz, hogy jézusom ez le fog zuhanni, és ettől még sosem volt semmi komolyabb kalamajkám Ryanair járaton sem, és persze minden ódzkodásom ellenére sokszor választottam végül őket a szuperolcsó áraik miatt, de valahogy ahogy a repülőre lépek, rossz érzésem lesz, az ülések meg minden olyan trének hatnak. De hát, ahogy mondtam, pofátlanul olcsó áraik miatt azért továbbra is gyakran repülök velük.

EasyJet – nálam az európai fapadosok közül az EasyJet a kedvenc. Nyilván nem egy “wow” kategória, amitől agyam eldobom, hogy most mekkora jódolgom van, de ha mondjuk nincs nagyságrend-beli különbség egy vonalon az előbb említett cégek és az EasyJet árai között, akkor én ez utóbbit választanám.

Jet2 – ez egy brit fapados cég, velük csak kétszer utaztam, Magyarországról Skóciába és vissza, igazából kellemes élmény volt mindkét út, de semmi kiemelkedő.

Transavia – Egy újabb európai fapados cég, amellyel a nevetségesen rövid London-Párizs, majd Párizs-London szakaszon utaztam tavaly októberben. Sajnos igazából nem sokat tapasztaltam, mert az egyik szakaszon például olyan erős turbulencia volt, hogy a stewardesseknek is végig ülniük kellett, és nem volt emiatt fedélzeti kiszolgálás sem. De a fedélzeti magazin tetszett, mert Budapest volt a légitársaság által választott “hónap városa”, és nagyon szépeket írtak róla 😀

Eurowings / Germanwings – Többször utaztam már ezekkel a német fapadosokkal, Düsseldorf, Köln-Bonn, Frankfurt repterei felé vagy felől, mindig időben indultak a járatok, szép állapotban voltak a gépek, tiszták, a crew pedig mindig nagyon kedves és segítőkész volt, szintén a preferált európai fapadosaim közé tartoznak, és amúgy már tengerentúli országokba is repülnek elég jó áron!

Pegasus – Ez egy török fapados légitársaság, ami amúgy rengeteg helyre repül Európában, én speciel belföldi járaton utaztam velük, Törökországban, és annyit tudnék mondani, hogy életem legszórakoztatóbb safety videója kapcsolódik hozzájuk.

Anadolu Jet – Ez is egy török fapados légitársaság, akikkel szintén Törökországon belül reppentem egyetlen egyszer. Ami tetszett, hogy egy kis snacket (pici szendvics meg valami innivaló meg mogyi) ingyen hozzávágtak mindenkihez, fapados cégek esetén az ember semmiféle ingyen-szolgáltatásra nincs felkészülve, úgyhogy ez egy kellemes élmény volt.

Turkish Airlines – A legutóbbi utamról Isztambulból hazafele végre volt módom a TA-val utazni, amelyről már annyi jót hallottam! Hat egymást követő évben választották meg a legjobb európai légitársaságnak Skytraxen, a legutóbbi évben pedig egyedül a Lufthansa körözte le. Az Isztambul-Budapest járat mindössze két órás volt, de kiemelkedően jó élmény lett, még egy ilyen rövid út alatt is finom kajával, úgyhogy őket bátran választom majd a jövőben hosszabb utaknál is.

Mivel Európán belül a fapados járatok annyival olcsóbbak mindig, mint a nagy légitársaságok gépei, így rengeteg olyan, nagy légitársaság van, mint a KLM, a Lufthansa, a Swiss, a Finnair, az Aeroflot, a TAP, a SAS, és még sorolhatnám, melyekhez eddig nem volt szerencsém, illetve nagyon várom, hogy a Norwegiant is kipróbálhassam, amelyet mindenki, aki már utazott velük, kiemel, mint ár-érték arányban az abszolút csúcsot.

Közel-Kelet

Etihad – na jöjjenek a nagyok! Meg fognak kövezni drága barátnőim, akik az Emiratesnél dolgoznak, de bevallom, nekem a kedvenc közel-keleti légitársaságom, sőt a legeslegkedvencebb légitársaságom a világon az Etihad! Eddig háromszor utaztam velük, nagyon különböző szakaszokon (Tokió-Abu Dhabi long-haul járat, aztán volt egy short-haul Maszkat-Abu Dhabi menetem szinte üres géppel és egy Abu Dhabi-Új Delhi járat, tele durván problémás indiai utasokkal). Minden egyes alkalommal kiemelkedő, emlékezetes és a létező legjobb élményem volt ezeken a járatokon. Tiszta, menő, modern gépek, nagyon jól felszereltek, az in-flight entertainment szuper, kaják tekintetében eddig ezeken a járatokon ettem a legjobbakat, de ami igazán kiemelkedővé tette számomra az Etihadot, az a személyzet hihetetlen kedvessége és odafigyelése. Cukorbeteg ÉS repülés-parás utasként elhiszem, hogy én magam is a problémásabb utasok közé tartozom, de mindig akkora profizmussal és olyan segítőkészen álltak hozzám, amilyet más cégnél még nem tapasztaltam.

Emirates – Ennek ellenére nem kell megijedni drága barinők, az Emirates rögtön ott jön szorosan az Etihad nyomában a szememben! Egy nagyon pozitív élményem a céggel kapcsolatban, hogy mikor egy Dubaj-Bécs járaton landoláskor rosszul lettem, akkor itt is milyen profin és micsoda segítőkészséggel jöttek hozzám a légiutaskísérők. Az egyetlen szikrányi negatív élményem, hogy egy Új-Delhi-Dubaj járaton viszont nagyon flegma viselkedést tapasztaltam egy stewardess részéről, konkrétan forgatni kezdte a szemét, mikor rendes tejet kértem a kávémhoz, amit észrevettem, és ez szerintem nagyon nem profi. Persze lehet, hogy csak egyetlen embert, egyetlen szar napján fogtam ki, úgyhogy durva következtetéseket nem szeretnék levonni, ettől még messze a legjobb légitársaságok egyike, amellyel valaha utaztam.

Qatar – Szintén a világ ötcsillagos légitársaságai között szerep a dohai bázisú Qatar, akikkel eddig háromszor utaztam, ami persze elhanyagolható mennyiség a napi szinten rengeteg-rengeteg járatukat eltekintve, de bevallom, valahogy mindig olyan élményeim kötődtek hozzájuk, amik miatt kissé keserű szájízzel távoztam, de ezek közül volt azért olyan, ami nem a légitársaság hibája (egy Doha-Isztambul járaton voltam egyszer, mikor Isztambul európai oldalán lévő reptere felett nem kaptunk leszállási engedélyt időjárási viszonyokra hivatkozva, ezután elkezdtünk közelíteni Isztambul ázsiai reptere felé, erre a fedélzeten kitört egy pánik, hogy hazudtak nekünk biztos, mert ha ugyanazon város másik repterére leszállhatnánk, akkor az Ataturkon tuti bomba és terror és világvége van, hát ezt a pánikot a személyzet nem igazán tudta csillapítani, már mindenki üvöltözött, ezután a másik isztambuli reptér felett sem kaptuk meg a leszállási engedélyt, és átvittek minket Ankarába, ahol leszálltunk, majd 3 órát kellett a gépben ülnünk, nem hagyhattuk el a fedélzetet, míg újra felszállási engedélyt kaptunk és visszavittek minket Isztambulba, de eközben elfogyott minden kaja és visítottak és sírtak a gyerekek és mindenki teljesen ki volt borulva). A pozitív oldalon, szerintem a Qatar személyzetének van a legcsinosabb egyenruhája 😀 Mindenképp utaznék még velük, mert bízom abban, hogy csak óriási pechem volt az eddigi járataikon.

Oman Air – Az Oman Airhez kapcsolódik az a cuki élményem, mikor egy Maszkat-Ammán járaton a pilóta bemondta, hogy légiutaskísérőink örömmel állnak a rendelkezésükre angolul, arabul…. és magyarul (!!), és így futottam össze az egész cég összvissz két magyar alkalmazottja közül az egyikkel, ami szuper élmény volt. Eddigi két Oman Air-es utam közül az egyiken ráadásul bemákoltam egy extra legroom ülést is. Negatívumra nem emlékszem egyik utamról sem.

Gulf Air – a bahraini légitársasággal két rövid utam volt, köztük 45 perces átszállási idővel. Az első járatomról pedig kiderült a kiindulási reptéren, hogy 45 percet késni fog, így szomorúan realizáltam, hogy bizony le fogom késni a csatlakozást. Azonban kiderült, hogy több, mint 10 embert érintene ez a csúszás, akik szintén ugyanazon a második járaton folytatták volna az útjukat, mint én, és a légitársaság úgy döntött, megvár minket a második gép!! Szóval a bahraini repülőtéren körülbelül egy tízperces átviharzás erejéig jártam csak, de ez mennyire jófej gesztus?! Abszolút pozitív élmény számomra így a Gulf.

Royal Jordanian – a Royal Jordanian is a legjobb közel-keleti légitársaságok közt van számon tartva, és már nagyon vártam, hogy velük utazzak. Sajnos, csak egyetlen, nagyon rövid utam volt velük (1 órás járat), úgyhogy ez biztos máshogy van a nagyobb útjaikon, de hát ezen a rövid szakaszon egy nagyon pici géppel utaztunk (csak 2-2 sor volt mindkét oldalon), amelyek elég rotty állapotban voltak, koszosak meg olyan lerobbantak. Mindenképp adnék azért esélyt nekik egy hosszabb úton is, mert nagyon jókat hallottam róluk.

Jazeera Airways – A közelmúltban módom nyílt egy Baku-Kuwait vonalon kipróbálnom ezt a kuwaiti low-cost légitársaságot, és szuper emlék lett ebből a rövid kis útból! Ahogy felszálltam a fedélzetre, szokás szerint előre figyelmeztettem a személyzetet, hogy inzulinnal kezelt cukorbeteg vagyok, és félek a repüléstől, ezek után a vezető steward kérdés nélkül hozott narancslevet és vizet is, hogy akár fel, akár lemegy a cukrom egy esetleges nagyobb stressz következtében, minden legyen nálam, mindezt amúgy ingyen, ami fapadosoknál ugye szintén nem gyakori jelenség, ráadásul ez nem a légitársaság miatt van, de az utunk a leggyönyörűbb iráni hegységek felett vezetett, úgyhogy csodás élmény marad.

Kuwait Airways – A kuwaiti nemzeti légitársasággal Kuwait Cityből utaztam Dohába nemrég, érdekes módon egy hatalmas géppel (2-4-2 sor ülés), amely szinte teljesen üres volt, én is kaptam magamnak egy teljes sort, és tényleg annyira kevés utas volt, hogy economy class-en is olyan érzése volt az embernek, mintha mindenkire jutna egy külön légiutaskísérő, aki csak az ő kéréseit leste 😀 Ez azért nyilván nem teljesen így volt, mindenesetre nagyon kellemes kis út volt ez.

Ázsia és Ausztrália

Garuda Indonesia – Kezdjük a távol-keleti kedvencemmel, az Etihad és az Emirates mellett a harmadik nagy favoritommal, az indonéz légitársasággal, a szintén ötcsillagos Garudával! Velük Londonból utaztam Amszterdamba, majd ott érdekes módon kiszálltunk a gépből egy órára, majd ugyanazon gépbe visszaszálltunk, majd indultunk Jakartába, majd egy kisebb géppel onnan repültem tovább velük Balira. Az ázsiai nagy légitársaságokat alapvetően azért is szeretem, mert szerintem tök jó, hogy már a légitársaság bemutatja kicsit az adott országot, mintha anno a Malév járatokon matyómintás ruciban tündökölt volna a személyzet, szóval ilyen kicsit hagyományosabbnak tűnő szerkókban nyomulnak, az adott ország konyháját reprezentálják kicsit a felszolgált kaják is, nyilván nem egy Michelin-csillagos kulináris élmény szintjén, de nem tudom, nekem ez bejön. Már úgy megteremti a hangulatot, mielőtt az országba érnél. A személyzet a Garudán kiemelkedően sugározta azt a kedvességet, amit aztán a Balin töltött egy hónapom során annyira megszerettem Indonéziában!

Malaysia Airlines – A két hírhedt, és szerintem nem a légitársaság hibájából származó, de borzasztó, többszáz ember életét követelő baleset annyira közel történt egymáshoz időben (2014 márciusában és júliusában, utóbbi pont a 25. szülinapomon, amit döbbenten, hitetlenkedve és könnyek közt töltöttem), hogy sokan vontak valamiféle összefüggést, hogy itt a légitársasággal van a kurvanagy baj, vagy egyszerűen csak babona, vagy nem tudom, mindenesetre az egykor ötcsillagos légitársaság hamarosan a csőd szélére került. Ennek következtében az árak is gyorsan zuhantak, és én ezt meglovagolva utaztam velük 2015 tavaszán Szingapúr-Kuala Lumpur, és Kuala Lumpur-Siem Reap vonalon. Nem tudom, ez azóta hogy van, de annyira az látszott, hogy a cég és az egész személyzet, mindkét gépen, annyira megtett mindent de mindent, hogy visszaállítsa a MAH jó hírnevét, hogy az hihetetlen. Kiemelkedően jó úti élményem volt mindkét rövid út, és csak ajánlani tudom ezt a céget.

AirAsia – szokás azzal viccelődni, hogy az ember a távol-keleti fapadosokon kábé tyúkokkal fog együtt utazni, amúgy persze vannak olyan cégek, amelyek mondjuk tényleg nem felelnének meg az európai légitársaságok biztonsági és egyéb standardjainak, de speciel az AirAsia az egyik kedvenc fapados légitársaságom, amely a szememben a legtöbb európai fapados céget is simán lepipálja. Ha kis büdzsével házizsákozol Ázsiában, válaszd őket bátran, roppant kiterjedt a hálózatuk amúgy, szinte bárhova eljutsz velük.

Air China – Pekingből repültem Tokióba ezzel a légitársasággal, és a legmaradandóbb emlékem velük kapcsolatban, ami kínai utam egészének is meghatározó emléke volt: még egy nemzetközi, óriási légitársaság utaskísérői közül SEM mindenki beszélt angolul (pedig gyanítom, nem mélyfilozófiai eszmecserét próbáltam folytatni velük). Ciki.

China Southern – asszem négyszer repültem eddig a China Southern nevű légitársasággal, velük nem voltak olyan alapvető problémák, mint az előbb említett Air China esetében, bár egyszer egy 3 órásnak tervezett átszállásból Guangzhou repterén 24 órás tranzitom kerekedett, de ennek asszem időjárással kapcsolatos oka volt.

Shanghai Airlines – velük egyetlen, Kínán belüli járatom volt (Guilin-Sanghaj), amelyet konkrétan 5 perccel beszállás előtt töröltek, mikor már a reptéren álltam becsekkolva, és nem tudta a reptéri személyzet angolul elmondani, miért. Csak sodródtam az eseményekkel, feltettek egy buszra, elvittek egy reptéri hotelbe Guilinban, ott pihiztem pár órát, majd feltelefonáltak a recepcióról, annyival, hogy “MADAM, COME”, lesétáltam szépen, visszavittek a reptérre, és aztán indultunk. Mint az előzőekből is kiderül, kínai kalandjaim nem voltak éppen a legkönnyebb utazási élményeim 😀

Jet Airways – ez az indiai légitársaság azért különleges számomra, mert velük utaztam életemben először Ázsiába! Londonból Mumbaiba mentünk, majd onnan tovább Sri Lankára. Annyira izgatott voltam, hogy ezen az úton minden másodpercet fotóztam hihi! Különösen az tetszett, hogy rengeteg bollywoodi film volt választékon, ami akkor nekem egy vadiúj dolog volt. Nem tudom, ennyi utazgatással a hátam mögött milyennek tartanám őket, nem tartoznak a világ legjobb légitársaságai közé, de nagyon jó áron jutottam el velük Európából Ázsiába.

Scoot – ez egy szingapúri fapados légitársaság, akikkel én Sydneyből repültem Szingapúrba, és csak ajánlani tudom őket, hisz ez azt jelenti, hogy Ausztrália Dél-Kelet Ázsiából fapados cégekkel is elérhető (nyilván anyagi okokból választottam én is őket egy ilyen jellegű úton). Ahogy Szingapúrban imádok mindent, úgy még ezt a fapados céget is. A saját kategóriáján belül szuper szolgáltatást kaptam itt, kedves személyzettel, klassz géppel, pontos indulással, jó áron.

Vietnam Airlines – Kambodzsából repültem Hanoiba a vietnámi légitársasággal pár éve, és ez egy alapvetően kellemes élmény volt. Én ezen a távol-keleti utamon kattantam rá a sárkánygyümölcsre, és a vacsihoz felszolgált gyümölcs salihoz egy fél sárkánygyümölcsöt is odaraktak az ember elé, amire valamiért egyik közelemben ülő utas sem tartott igényt és én zabáltam fel mindenkiét. Adogattam.

Jetstar – a hírhedt ausztrál fapados! Azért mondom, hogy hírhedt, mert Ausztrálián belül arról ismert ez a cég, hogy talán még az életben nem indult időben járatuk. Én Sydneyből Brisbane-be, majd Brisbane-ből Sydneybe utaztam velük, egyik szakaszon sem emlékszem valami őrületes, masszív késésre, pedig összesen másfél napom volt Brisbane-ben, tehát ha valami nagyon gázos dolog történt volna, arra tuti emlékeznék, mert ilyen időhiányban egy kisebb késés is számottevő lett volna. Nekem alapvetően pozitív élmény volt ez a cég.

Virgin Australia – Baliról utaztam Sydneybe egy közvetlen járaton, tehát összesen egyszer repültem a Virgin Australiával, ami ráadásul egy éjjeli menet volt, úgyhogy nagyjából végig félálomban voltam, és szinte semmire nem emlékszem erről az útról, pedig anno tudom, hogy direkt azért nem fapadossal mentem Baliról, és vettem egy sokkal drágább jegyet, hogy kipróbálhassam ezt a légitársaságot! Hát, nem maradt sajnos emlékezetes 😀

Philippine Airlines – Az első ázsiai utamról Hong Kongból egy irtó hosszú manilai átszállással, a Philippine Airlinesszal jöttem vissza Európába. Őszintén ezen az úton a tranzitban töltött, majdnem teljes napom annyival emlékezetesebb volt, mint a repülések, hogy nem sok mindenre emlékszem, csak annyi maradt meg, hogy a személyzet nagyon kedves volt.

SriLankan Airlines – A Sri Lankán töltött egy hónapos önkénteskedésem után az ország legnagyobb légitársaságával dobbantottam és vettem Thaiföld felé az utat. Ez egy teljesen okés járat volt, semmi kiemelkedően jó vagy rossz emlékem nem maradt róla.

A távol-keleti régió légitársaságai közül nagy álmom kipróbálni a világ legjobbjai között számon tartott Singapore Airlines-t, a hong kongi Cathay Pacific-et, a japán ANA-t, a tajvani EVA Airt, a kínai Hainan Airlinest és a Thai Airwayst. Az óceániai régióban a Qantas és az Air New Zealand a legnagyobb álmaim.

Amerika 

JetBlue – Őszintén szólva nem emlékszem, hogy anno Amerikába melyik nagyobb légitársasággal érkeztem és melyikkel jutottam haza, annyit tudok biztosan, hogy az országon belül a JetBlue nevű fapadossal repülgettünk, például New Yorkból Las Vegasba meg vissza, Bostonon keresztül, és bár akkoriban még nem volt összehasonlítási alapom, mert akkortájt még nem sokat utaztam, de ár-érték arányban szupernek éreztem, hogy kontinensnyi távolságot szelek át, mennyire olcsón. És ha csóró egyetemistaként is olcsónak éreztem valamit, akkor az gyanítom, hogy tényleg pénztárcabarát cég lehetett.

Nekem ezek jutottak most eszembe, na és neked melyek a kedvenc vagy legnagyobb csalódást okozó légitársaságaid?