“Hogyan utazol ennyit?” – avagy a leggyakoribb kérdés, amit az elmúlt évben hallottam

A kérdés, amit a legtöbben feltesznek nekem, talán az, hogy hogyan engedhetem meg magamnak pénzben és/vagy időben, hogy ennyit utazzak, úgyhogy úgy döntöttem, összegyűjtöm itt néhány gondolatomat a témával kapcsolatban. Magamról dióhéjban annyit, hogy 2 éve diplomáztam az ELTE-n és költöztem ki Angliába, a 2012-es olimpián (takarítós) nyári munkából félretett, nagyjából 1 hónapra elegendő pénzzel. Itteni viszonylatban egy átlagosan fizető munkát kaptam, tehát most nem azt fogom rád zúdítani, hogy költözz Nyugatra és keresd halálra magad, mert esetemben sem erről van szó.

1. Tévhit numero uno – utazni drága. Persze, lehet drága az utazás, mint sok más dolog esetében is, a felső határ a csillagos ég, de nem kell, hogy drága legyen. Én imádom a hátizsákolós utazgatást, kis hosztelekben megszállni, nem egyszer „dormokban” (6-8-10 ember egy szobában, emeletes ágyakon, közös fürdőszobával). Emellett sok ismerősöm van a világ minden táján, és utazásaim során gyakran náluk szállok meg (vagy kifejezetten őket meglátogatni megyek). Már nagyon széles körben elterjedt az air b’n’b  és a couchsurfing is, azaz mikor nem hosztelben/hotelben, hanem magánszemélyeknél szállsz meg szuperolcsón, vagy a couchsurfing esetében akár teljesen ingyen. Ha az ember józan ésszel járja körül a témát, akkor ezek teljesen biztonságosak lehetnek, és ráadásul olyan személyes élményeket adnak, amiket egy hotelszobába zárkózva sosem tapasztalhatnál meg. Számomra ez nem az igények lejjebb adása, hanem egy csodálatos módja az utazásnak, amit még annak is ajánlanék, hogy próbáljon ki legalább egyszer, aki amúgy megengedheti magának a luxushotelt is.

2. Egy kis megjegyzés az egzotikus helyekről álmodozóknak: bár Európában utazgatni könnyebben elérhetőnek tűnik, mert csak megveszed tízezer forintért a Ryanair jegyet Londonba meg Párizsba, de Nyugat-Európa a világ legtöbb helyéhez viszonyítva szuperdrága. Nem azt mondom, hogy abból a pénzből, amiből egy hétig római vakációzol, már tutibiztos kijön egy két hetes road trip Indiában, de a különbség az út teljes büdzséjét tekintve sokszor nem annyira brutális, mint azt elsőre gondolnánk, mikor a szervezés kezdeti fázisában tünde szemünk csak az Európa kontra Messzitengerentúl repülőjegy ár különbségeket látja.

3. Léteznek olyan work-and-travel jellegű lehetőségek, mint a mostanra nagyon népszerű amerikai táborozós programok egyetemistáknak, ahol nem lehet ugyan nagy összegeket keresni, de annyi pénzért ami a jelentkezési díj, 2-3 hónapot nem sűrűn tölthetsz egy nyugati országban, és emellett még életed egyik legnagyobb élménye is lesz és rengeteg embert megismerhetsz a világ minden pontjáról (nekem is innen a külföldön élő barátok nagy része). Vannak hasonló programok Kanadában is, melyeknek az az előnye az USA-ban lévőkhöz képest, hogy nem kell hallgatói jogviszonnyal rendelkezni, tehát nagyjából bárki jelentkezhet rájuk, szintén hatalmas élmény lehet, és költséghatékony módja az utazásnak.

Las Vegas, 2011 – amerikai állomásaim egyike a nyári táboros programnak köszönhetően

4. Fontos elkülöníteni az utazást és a nyaralást. A nyaralás a legtöbb embernek azt jelenti, hogy ’na, X hónapja szenvedek a munkahelyemen/vizsgák miatt, most aztán rúgjunk ki a hámból’, és ezzel az attitűddel már be is lett fizetve a kéthetes nyaralás Egyiptomban vagy Tunéziában egy tengerparti medencés szállodában, ahol aztán minden nap étteremben kajálás, minden este buli, és a két hét alatt sikerül elkölteni annyi pénzt, mint otthon két hónap alatt. Mikor én úton vagyok, akkor kis túlzással ugyanúgy élek, mint mikor otthon vagyok. Nem arról van szó, hogy totál önmegszorítás és számolgatok minden centet, de nem ezzel a tipikus ’nyaralunk most aztán mindent bele essen szét a ház’ attitűddel állok hozzá.

5. Már szinte klisévé vált az a mondat, ami az egyik mottóm az életben, a „collect memories, not things”, azaz emlékeket gyűjts, és ne tárgyakat. Én szuveníreket szinte sosem szoktam venni, de egyéb dolgokat sem nagyon, mert minden ami nem feltétlen szükséges, az egy hosszabb út során csak nehezíti az ember dolgát a csomagokkal és a légitársaságonként változó súlylimitekkel. Kivételt az integetős macskák képeznek. Azoknak egyszerűen nem tudok ellenállni.

Cukiság áradat Kuala Lumpurban, 2014

6. Azért persze számít, hogy Angliában élek és dolgozom, azonban ahogy a bevezetésben is írtam, itt sincs kolbászból a kerítés és nem dől a csapból a kaviár. Bár arányosabb a bérek és árak viszonya, mint Magyarországon, azonban ettől még tény, hogy nagyon drága az élet, és nagyon könnyű elkölteni a pénzt. Úgyhogy az egyik legfontosabb dolog számomra a tudatos financiális tervezés, havi szinten mindig csinálok egy kalkulációt, nagy vonalakban egy tervet a rám váró fix költségekről, és hogy mennyit próbálok majd abban a hónapban félretenni (szerintem ez sokkal egyszerűbb, mint költeni-költeni, aztán ami marad, az marad a hónap végére… úgy nem fog sok maradni). Hetente-kéthetente pedig ellenőrzöm a hó eleji terveimet, hogy bejött-e valami váratlan extra kiadás, ha igen, ki tudom-e egyensúlyozni valamivel, stb. És persze lesznek lemondások, konkrét tárgyi, és adott esetben elvontabb dolgok terén is. Gondolom, manapság mindenkinek van ismerőse, aki külföldön próbált szerencsét, és tudja, hogy ez mivel tud járni emberileg – magány, honvágy, egy kezeden meg tudod számolni, hogy egy évben hányszor látod a barátaidat és a családodat. Ez nem a panaszkodás helye, vállalom ezt a döntést, sosem bántam meg, és sok boldogságot is hozott, de attól még nem annyi a sztori, hogy kijöttem, hülyére kerestem magam, beutaztam a fél világot és itt a vége fuss el véle.

7. Ahogy az anyagiakat, úgy az utazásaimat is nagyon tudatosan szervezgetem, hónapokkal előre csekkolom a repjegy árakat, fel vagyok iratkozva kb 25 légitársaság hírlevelére és Facebook oldalára, így ha történik valami nagy akció vagy hasonló, azt azonnal látom, és az olyan apró dolgokra is figyelek, mint hogy mondjuk hét közepén utazni olcsóbb, mint hétvégén, magukat a repjegyeket foglalni is olcsóbb mondjuk kedden, mint szombaton, és hogy ha egy útvonalat gyakran nézegetsz, akkor a skyscanner felismeri az IP címedet, és ha egy másik gépről nézed ugyanazt a járatot, akkor lehet, hogy teljesen más árat látsz majd. Emellett nem csak az útnak, hanem az adott helynek is már hónapokkal előre utána nézek, hogy tudjam, mire számítsak. Például Bangkokról szóló útikönyvek tucatja jelenik meg, az ikonikus úszó piacokkal a címlapon – ennek ellenére konkrétan Bangkokban nincs is úszó piac. Van tucatnyi úszó piac Bangkok KÖRNYÉKÉN, ahova mondjuk 30-60 perc is lehet az út taxival, ami már anyagilag is egy jelentősebb költség, ráadásul kell rá szánni extra időt is. Ezek persze apróságoknak tűnnek, de a kis dolgok nagyon gyorsan összeadódnak, és bár amúgy szuper dolog a spontaneitás (és ha megengedheted magadnak, akkor nyilván egyszerűbb is, szóval akkor hajrá), de úgy gondolom, anyagi szempontból egész biztosan megkönnyíti az ember dolgát a tudatos tervezés és előrelátás. Persze az a legjobb, ha arra is szánsz időt, hogy teljesen céltalanul bolyongj az adott helyen, fedezd fel magadtól, tévedj el, tehát nyilván nem lehet és nem kell minden percet előre fixen megtervezni – mint mindig, itt is az arany középút a tuti.

Végül pedig: az utazás a mindenem. Ez nekem nem csak egy mellékes hobbi, hanem tényleg az egyik legfontosabb dolog az életemben. Ha meglátok valami szociális médián terjengő „10 legszebb kastély/tengerpart” vagy hasonló jellegű cikket, akkor nem csak ámulok egyet, hogy de szép, és remélem, hogy valamikor eljutok oda, hanem azonnal megtervezem, hogy hogyan lehet megközelíteni, melyik környező városba érdemes utazni hozzá, milyen érdekes dolgok vannak még a környéken, mennyibe kerül a belépő, és a többi. Nem baj, ha épp akkor nincs rá pénzem/időm, de folyamatosan ott lesz az agyamban onnantól, és amint megvan a gondolat, már tudok is felé haladni.

Végszóként: ez nem pénzügyi tanácsadás vagy arra való biztatás, hogy költözz el Magyarországról, és nem mondom, hogy mondj le a kondibérletről, a cigiről, vagy akármiről, ami hozzátartozik a te személyes boldogságodhoz. Azt is tudom, hogy mindenki máshonnan indul, és valakinek sokkal nagyobb akadályokon kell átküzdenie magát, hogy ezt vagy azt meg tudja valósítani. Tudom, hogy a 4 gyerekes minimálbérből élő egyedülálló anyukát nem az fogja elröpíteni a Maldív-szigetekre, hogy feliratkozik a Jet Airways fészbuk oldalára. Csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy nem kell kiváltságos helyzetben lenni, hogy utazhass és átéld az ezzel járó szabadságot, és a dolgok nagy része múlik a hozzáállásodon. Klisé, de ez van. A lemondások, az értékrend amit állítasz, hogy mi a fontos, mi fér bele, milyen karriert választasz vagy éppen adsz fel, végső soron minden Rajtad múlik – és ez amennyire ijesztően hangzik (és a hitetlenkedőknek a legnagyobb gátja is ez lesz), szerintem pont annyira lehetőségekkel teli és inspiráló gondolat is.