Biztonságos Afrikában utazgatni?

Mikor bejelentettem, hogy hamarosan Dél-Afrikába utazok, a legtöbb ismerősömtől ujjongás helyett inkább jajveszékelő, de legalábbis óva intő reakciókat kaptam, mondván, “Dél-Afrika nagyon veszélyes hely”. Azóta már kiutaztam és haza is értem biztonságban, és semmi durva élmény nem ért, de ezzel együtt nem akarom elbagatellizálni sem a dolgot, és azt mondani, hogy sz@rj le mindent és csak menj és yolóka – ugyanakkor elvenni sem szeretném a kedvet senkitől, hogy ebbe a fantasztikus országba utazzon, amely életem egyik legnagyobb úti élménye lett.

Szóval – tény, hogy Dél-Afrika nem szerepel éppenséggel előkelő helyen az egyes országokat közbiztonság alapján rangsoroló listákon. Sőt, ezen a 2015-ös, kriminál tevékenységeket összesítő ranglistán, mint a világ 4. legmagasabb crime rate-jével rendelkező országa van feltüntetve (bár a lista nem szerepelteti az összes afrikai országot például). Napi szinten történnek kisebb vagy akár súlyosabb bűncselekmények, amelyekről rengeteg esetben a hivatalos szervek nem is tudnak. Ez igaz.

Ugyanakkor ha azt fontolgatod, hogy ide, vagy bármilyen más olyan országba utazz, amely nem épp a magas közbiztonságról híres – mindenkit arra biztatnék, hogy először is racionálisan gondolja át az egészet. Bár nyilván statisztikák alapján készülnek ezek a rangsorolások, de azért durva dolog egy egész országot megbélyegezni, mikor például egyes városok és területek közt is óriási különbségek lehetnek. Például ha csak Dél-Afrika két legnagyobb városát, Johannesburgot és Fokvárost vesszük, már az is két külön világ. Nem beszélve az óriási város-vidék különbségekről.

Nyilván nem mondhatom és nem is mondom, hogy vesd el teljesen, de mindenképp fogadd fenntartásokkal amit a tömegmédia kommunikál, és járj utána, próbálj olyanokkal beszélni, akik már jártak az adott helyen vagy környéken. Ez banális tanácsnak tűnik, de sajnos mégis egy csomó távoli helyről hihetetlenül fals kép él a fejünkben. Mikor Vietnámba mentem, még olyan megjegyzéseket is kaptam, hogy “de hisz ott nemrég még háború volt” (2015 áprilisában ünnepelték a háború végének 40. évfordulóját, just sayin’). Azt sem felejtem el, milyen durván elferdített híreket olvastam a magyar sajtóban a 2011-es amerikai Irene hurrikánról, mikor saját magam is épp az Egyesült Államok keleti partján tartózkodtam – akkor szembesültem vele először saját példán keresztül, hogy nem egyszerűen eltúlzott információ, hanem sok esetben még félrefordítások is torzítják a valóságot, ami aztán tényleg nokomment. De néha nem is kell olyan messzire menni, talán többen tapasztalták ezt a jelenséget az idén nyári görög helyzet kapcsán is, már akiket nem paráztatott be annyira a hisztéria, hogy lemondják az oda szervezett nyaralást.

Nem fogok olyat sem mondani, hogy “tudod mit menj ahova akarsz, a mai világban már egy nyugat-európai fővárosban is ugyanúgy lelőhetnek az utcán úgyhogy minden mindegy” – bár történnek sajnos megindokolhatatlan, borzalmas, brutális szörnyűségek, amelyekre a legnagyobb utánajárással sem tudnál felkészülni, de alapvetően még mindig úgy gondolom, hogy a legtöbb, amit tehetsz magadért, a tájékozódás, az információ források ellenőrzése, a kétes (például túlzó vagy nagyon általánosító) infó megkérdőjelezése, na és a reális óvintézkedések.

Jómagam csak Fokvárosban jártam, tehát csak arról tudok nyilatkozni, de kellő tájékozottsággal, józan ésszel és felkészülve a reális parákra (balesetek sajnos bárhol történhetnek), abszolút nyugodtan lehet itt utazgatni és élvezni ezt a nem mindennapi természeti adottságokkal és történelmi múlttal rendelkező várost (hogy miket is érdemes tenni-látni-kóstolni, arról külön posztban írok majd).

Néhány tipp:

1. Sötétedés után egyedül ne rohangálj. Nem csak lányokra vonatkozik. Ez egyértelmű, más idegen városban sem lenne tanácsos.
2. Mindig tarts magadnál valamennyi készpénzt, és azt tedd külön helyekre (táskába, külön zsebekbe, stb). Ha bármilyen tolvajjal találkozol, ne maradj ott minden nélkül, ha mondjuk kirántja a táskádból a pénzt. Ne csak annyit tegyél, hogy övtáskát hordasz, mert úgy gondolod, azt könnyebb szemmel tartani. Tényleg tartsd külön helyeken a lóvét.
3. Vonaton olyan kocsiba ülj, ahol sok ember van. Nem száz százalékos biztosíték, és persze ha egyedül vagy, az sem vezet feltétlen valami katasztrófához, de a legtöbb vonatos incidens akkor történik, ha ott maradsz egyedül vagy mindössze 1 ember társaságában egy szerelvényen és úgymond “könnyű célponttá” válsz/váltok így.
4. Lányok – ne viseljetek súlyos, feltűnő ékszereket a nyakatokban, szórakozóhelyeken vagy zsúfoltabb utcán ezeket egy mozdulattal le lehet rántani.
5. Útlevélről, fontosabb dokumentumokról fénymásolat – ez szintén bárhol jársz, a világ legbiztonságosabb országaiban ugyanúgy szükséges előkészület.
6. Utasbiztosítás, különösebb kommentár nélkül. Kell.
7. Legyen nálad annyi extra, hogyha bármikor kényelmetlenül érzed magad, vagy egyszerűen csak fáradt vagy és nincs a figyelmed a topon, beülhess egy taxiba.
8. Rengeteg a kéregető (Kambodzsa után nem gondoltam, hogy érhet még meglepetés ilyen téren, de igen), és nem azt mondom, hogy soha ne adj senkinek, mert ez kegyetlenül hangzik, de arra készülj fel, hogyha egy embernek adsz, akkor 10 másik is azonnal megrohamoz majd.

Nos. Ezzel az egész poszttal nem akartam elvenni a kedvet attól, hogy Dél-Afrikába/Fokvárosba utazz, ahogy nekem sem szegte kedvem a jajveszékelés, amit sokaktól kaptam, és ahogy az elején is említettem, életem egyik legnagyobb és legjobb úti élményévé váltak az ott töltött napok. Tégy meg mindent, amit megtehetsz saját biztonságod és komfort érzeted érdekében, de ne parázd túl. Ne félj megszólítani helyieket, ne félj alkudozni, viccelődni velük, ne úgy ülj a vonaton vagy buszon, mint akinek karót dugtak a seggébe és minden percben várja a nagy támadást vagy merényletet, aminek szegény fehér emberként majd biztos áldozatává válik. Ha annyira sok a félelem benned egy hellyel kapcsolatban, hogy garantáltan egy pillanatra sem tudod elengedni magad, akkor inkább el se indulj.

Szóval járj utána, tájékozódj és vágj bele, ha teheted akkor jó szívvel arra biztatlak, hogy ne hagyd ki ezt a csodás országot – és ha leszálltál a reptéren és kell egy szuperjófej, 5 nyelven beszélő életművész//taxis száma, csak szólj!