Az októberi andalúz körutam egy régi álom megvalósulása volt, évek óta tervezgettem, hogy ebbe a régióba utazzak – végül úgy valósítottam meg, hogy első körben Budapestről Barcelonába repültem, ahol két éjszakát töltöttem, és innen egy gyors kis belföldi reppenéssel Sevilla fele vettem az irányt.
Ez nem feltétlenül a legegyszerűbb vagy legköltséghatékonyabb módja Andalúzia megközelítésének (a Ryanairnek például májustól indulnak a közvetlen járatai Budapest és Sevilla között), de ennek a döntésnek az volt az oka, hogy egyrészt Barcelona az egyik legkedvesebb városom a világon, ahol évek óta nem jártam, másrészt egy közeli barátnőm is a városban lakik, akit így módom volt újra látni, harmadrészt pedig időm, hát az volt bőven, több mint egy hétnyi szabival (eredetileg standby jegyes tengerentúli utazást szerettem volna nyomni azzal a légitársasággal, ahol dolgozom, de az ő járataik az október 23-i hétvége miatt tele voltak ezekben a napokban teljes árú jegyet fizető utasokkal, így én ezzel a típusú kedvezményes jeggyel nem fértem volna fel a budapesti járatukra).
Barcelonáról és az ottani legkedvesebb helyeimről inkább írnék majd külön bejegyzést, szóval tekerjük előre a történetet odáig, hogy a Vueling légitársaság Barcelona-Sevilla járatával megérkeztem Andalúziába. Először is összedobnék itt néhány praktikus infót:
Reptéri transzferek: ami a világ többi részében az Über (vagy Magyarországon az utóbbi években a Taxify), az latin-amerikai, portugál és spanyol nagyvárosokban a Cabify nevű applikáció. Spanyolországban e cikk írásakor Barcelonában, Madridban, Sevillában, Valenciában, Malagában és Alicantéban érhető el, lehet rendelni adott időpontra is (a reptéri transzfereket így oldottam meg ezen az úton végig, Barcelonában és Sevillában is, hazafele pedig Malagából repültem, úgyhogy ott szintén), és nagyon jó minőségű a szolgáltatás, szuper kocsik, kis cabify márkajelzésű vizes-palackkal fogadnak a sofőrök beszálláskor, meg csomó ilyen kis apró „extra touch”, amit például a többi szolgáltatónál még nem nagyon láttam.
Közlekedés a városokon belül: egyedül Granadában nyomtam egy kis helyi tömegközlekedést, ahol a szállásom baromi messze volt a pályaudvartól, azon kívül ezek az andalúz városkák nagyon jól „sétálhatók”, és szerintem ez nem csak a legolcsóbb, de a legélvezetesebb módja is a felderítésüknek.
Kilátás a szobám ablakából Granadában
Közlekedés a városok között: Spanyolországban óriási kultusza van a BlaBlaCar nevű szolgáltatásnak, az összes helyi barátom így szokott utazgatni az országon belül. Amúgy a távolsági buszok sem drágák, ráadásul gyakoriak és pontosak is voltak, úgyhogy én Sevilla-Cordóba, Cordóba-Granada és Granada-Malaga között helyi buszokkal utazgattam, méghozzá az ALSA nevű társasággal. A jegyeket nem vettem meg előre online, mindig csak az indulás napján a busz-pályaudvaron.
Szállások: Kiemelném a sevillai szállásomat, mint az új kedvenc hosztelem, ahol valaha megszálltam, mind ár-érték arányban, mind helyszín, tisztaság, kényelem, személyzet, egyszerűen minden szempontból: ez volt a For You Hostel Sevilla. Cordóbában egy ilyen apartman-szerű házban szálltam meg, La Casa del Rió volt a neve, ez elhelyezkedés szempontjából volt óriási aduász, szó szerint egy köpésre az óvárostól (amúgy tiszta és kényelmes volt maga a szoba is, jól felszerelt, minden oké, bár így különösebben extrán emlékezetesnek vagy sármosnak nem mondanám). Granadában a Hotel Mirador Arabeluj nevű szállodában töltöttem két éjszakát, ahol a szobák picik és semmiextrák voltak, viszont itt a kilátás olyan tízpontos, amihez hasonlót még sosem láttam (lásd: fenti kép). Mindet booking.com-on találtam, Barcelonában és Malagában pedig barátnőknél hesszeltem:)
Na és akkor lássuk, melyik városban mik voltak a legkiemelkedőbb élmények!
SEVILLA
Plaza de Espana – talán a város leghíresebb nevezetessége ez a csodás, kerámiacsempével borított kis hidakkal és padokkal körülvett tér, ami építészetileg teljesen levett a lábamról. Amúgy amit még imádtam Sevillában, hogy olyan érzésem volt, mindenhol szól valami kellemes kis zene és az emberek mindenhol táncoltak az utcán, és én a Plaza de Espanán a kis rögtönzött flamenco táncos performanszoktól a random kis utcákon a random kortárs-tánc előadókig, odavoltam meg vissza mindannyiukért.
Metropol Parasol – Ez a (szerintem elképesztő) modern építészeti alkotás Sevilla belvárosának kellős közepén található. A világ legnagyobb „fa-struktúrájának” szokták nevezni, egyesek szerint óriási gombákra emlékeztet az alakjuk, és fel lehet menni a tetejükre, ahonnan elképesztő kilátás nyílik az óvárosra.
Edificio la Adriatica – Ez csak egy random épület a város főterén, ami szerintem gyönyörű, úgyhogy gondoltam megemlítem itt.
Jester Coffee & Juice – Ha napközben bedobnál egy frissen facsart dzsúzt vagy iszonyú jó kávét, esetleg valami egészséges nasit, akkor ez egy szupercuki kis hely.
El Pintón – Ha valami gurmébb gasztro-élményre vágysz, akkor ez volt a kedvenc éttermem Sevillában. Elképesztő a menüjük, és a hely hangulata is. Foglalni érdemes előre, én besétáltam első napomon ebédelni, és aznapra nem tudtak már asztalt adni, de másnap vacsira adtak simán egy időpontot a felszolgálók.
CORDÓBA
Óváros, Calleja de las Flores – Cordóba belvárosa egy mesekönyv. Tele van pici, szűk, macsaköves utcákkal, és bár maguk ezek az utcácskák is elég varázslatosak szerintem, de a sztori ott lesz igazán érdekes, mikor belépsz az egyes épületekbe (szinte minden házba be lehet menni), és kilyukadsz a kis belső udvarukon. Minden kis étterem, kávézó, bár, minden épület azon verseng tavasszal, hogy melyiknek van több cserép virág a falán, melyiküknek díszesebb a kis terasza (és a díszek alatt virágok virágok virágok garmadája értendő). Borzasztó szívesen visszamennék egyszer tavasszal is a városba, bár októberben is egy csoda volt.
Flamenco – Anna, a barcelonai barátnőm javasolta, hogy ha Cordóbában járok, akkor nézzek meg egy élőzenés flamenco előadást ennek a táncműfajnak a hazájában. Számos előadás közül lehet választani, én a Tableo Flamenco Cardenal nevű helyre vettem jegyet egyik este. Imádok mindenféle táncot és a latin táncokat különösen, úgyhogy ez is óriási, örök emlék lett és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy fizessen be egy ilyen előadásra.
Mezquita – A híres cordóbai mecset! Ez az építészeti remek volt az elsődleges oka annak, hogy ebbe a városba vágytam már általános iskolás korom óta, és hát nem okozott csalódást, óriási volt és elképesztő hangulat. Az, hogy mellékesen teljesen beleszerettem az egész városba, csak hab a tortán.
Puente Romano – Erről a hídról nézni Cordóba óvárosát, talán a legjobb látvány.
Jardines de la Victoria – Csodaszép és órási, pálmafákkal, rózsa ágyásokkal és citromfákkal teli park, amibe véletlen botlottam bele a bőröndömmel botladozva a reggeli fényekben a busz pályaudvartól úton a szállásom fele.
La Bicicleta – A kedvenc hangulatú cordóbai éttermem, a folyóparttól egy köpésre.
GRANADA
Alhambra – Egész Spanyolország egyik legnagyobb, ha nem „a” legnagyobb látványossága és nevezetessége az Alhambra, azaz ez a hatalmas és eszméletlenül részletgazdagon megmunkált mór építésű erőd és palota, ami nagyjából az egész utam kiindulópontját adta, hisz emiatt kezdett el eredetileg érdekelni az egész dél-spanyol régió. Anyukám járt itt fiatalkorában és ódákat zengett róla mindig. Azonban, aki követ Instagramon, talán emlékszik, hogy végül pont ide nem jutottam el ezen az úton, ugyanis a hatalmas érdeklődésre való tekintettel limitálniuk kell a napi látogatók számát Alhambrában, és bár direkt két teljes napot szántam Granadára, de egyik alkalommal sem tudtam bejutni sajnos. Pedig ott csöveltem hajnalban, még napkelte előtt a bejáratnál, ilyenkor néha még kiadnak néhány lastminute-jegyet, de nem volt szerencsém ezúttal. Úgyhogy csak annyit tudok javasolni, hogy mindenképp foglaljatok előre jegyet, amint megvannak a dátumaitok, nem hogy napokkal, de sokszor hetekkel előre is lehetetlen már jegyet vásárolni. A térség szuper klímája miatt pedig itt már a március és még az október is főszezonnak számít, tehát a konkrét téli hónapokat leszámítva gyakorlatilag minden 😀
Granada óvárosa – Ha már úgy alakult, hogy a tervezettnél több időm lett császkálni Granadában, akkor meg is ragadtam az alkalmat, és bár remélem, egyszer visszatérhetek, hogy Alhambrát is lássam, de még így látatlanban is arra tudok biztatni mindenkit, hogy akármilyen szép is maga a palota, szánjon időt arra is, hogy Granada belvárosában lődörögjön, annyira hangulatos kis város ez is, kár lenne csak kipipálni a nagy nevezetességet és a többit figyelmen kívül hagyni.
Wild Food – És végül, egy kis étteremajánló Granadához is, itt a Wild Food nevű helyen ettem a legjobbat:)
Amúgy összegében, ahogy az lenni szokott, és ahogy az szinte minden cikkemben szerepel, a legjobb része ennek az útnak és ezeknek a városoknak is az volt, mikor csak úgy különösebb cél nélkül bóklásztam, főleg Sevillában és Cordóbában, ezek teljesen levettek a lábamról. Nagyon rég nem voltam olyan helyen, ami olyan szinten elvarázsolt, mint Dél-Spanyolország.
Az utat végül Malagában fejeztem be egy spanyol barátnőmnél, Rociónál hesszolva, aki friss virággal várt a malagai állomáson, és tőle repültem visszafele Bécsbe a Level nevű légitársasággal, amit pedig azért említek meg, mert az utóbbi hónapok legkellemesebb európai fapados-légitársaság élménye lett (a nagy kedvenc Norwegian után talán a legjobb a kategóriájában itt Európán belül, amivel utaztam) – annyira alacsony árú repjegyeket lehet náluk találni amúgy, hogyha hozzáadod, hogy ki kell menni a bécsi reptérre, még akkor is könnyen megéri a buli.
És most Nálad a labda – te jártál már Andalúziában? Ha igen, mit ajánlanál még megtekintésre-kipróbálásra-elzarándoklásra?
0 hozzászólás