10 alkalom, mikor kiléptem a komfort zónámból

Az utóbbi hetekben kissé besűrűsödött az élet és nem nagyon volt időm blogolni, de most elkészültem az Allianz biztosítóval együttműködésben írt cikksorozatom második részével, amely egy kis sztorizós bejegyzés, és 10 olyan alkalmat fogok felsorolni, mikor az utazásaim során kiléptem a komfortzónámból. A cikk üzenete természetesen az, hogy merj Te is belevágni izgalmas kalandokba, olyasmikbe is, amelyek kicsit kívül esnek azon a bizonyos komfort zónán, keresd és élvezd az új kihívásokat, de közben maradj felelősségteljes, és köss utasbiztosítást. Ezt az együttműködést azért vállaltam el, mert úgy gondolom, az utasbiztosítás tényleg egy olyan téma, amivel foglalkozni kell, fel kell hívni a fontosságára a figyelmet, mert sok fiatal utazó nem veszi elég komolyan, és csak egy felesleges plusz költségnek látja, mikor úgymond ‘az esetek többségében nem történik semmi gáz’. Hát gáz sajnos igenis történhet, itt olvashatod a korábbi posztomat, ami összeszedi, mennyi minden történhet egy út során, mikor marha fontos, hogy legyen biztosításod.

Vidámabb vizekre evezve pedig – jöjjön akkor ez a felsorolás néhány olyan útiélménnyel, amelyek során kiléptem a komfortzónámból – ezek mind szuperül sikerült kalandok, de szintén olyan esetek, mikor számomra nagyon fontos volt, hogy legyen biztosításom.

Skydiving, Ausztrália

Felszállni egy kisrepülőre, majd kiugrani belőle, átélni a szabadesés élményét és aztán egy pici ejtőernyővel ereszkedni a földig… ez valami olyasmi volt, amire rettenetesen kíváncsi voltam, ugyanakkor rettenetesen féltem is előtte (és még utána is húsz percig remegett a lábam, mint a kocsonya). Az ejtőernyőzés a világ egyik legfelszabadítóbb, legvadabb élménye volt, amit mindenkinek ajánlani tudok csak, mai napig az egyik legkiemelkedőbb úti emlékem. Ezen az oldalon bővebben olvashatsz az extrém sportokra vonatkozó biztosításról.

Robogózás Ázsiában

A robogózás olyasmi volt, amit nem hittem volna, hogy valaha kipróbálok, mivel eléggé tartok mindenféle kétkerekű járműtől (igen, még a biciklit is beleértve), úgyhogy számomra ez is egy jó nagy komfortzóna elhagyós flash volt, de Balin felülkerekedtem ezen a parámon, és szintén a legfelszabadítóbb élményeim egyikévé vált a robogózás, Ubudban és a sziget más részein.

Egy aktív vulkán megmászása, Bali

Szintén Balihoz kötődik, mikor megmásztam a Mont Baturt, teljes sötétben, hogy a napkeltét már a vulkán tetejéről nézhessem – és hát ez sem volt egy egyszerű történet. Rendes túracipő helyett egy béna tornacsukában álltam neki ennek az útnak, úgyhogy itt a biztosítós témán kívül szeretném kiemelni annak fontosságát is, hogy nézz utána az úticéljaidnak, a tervezett programoknak, és ahhoz megfelelően készülj, felszerelés tekintetében is.

Egyedül Indiában

Nem fogok hazudni, több évnyi egyedül utazgatós tapasztalattal a hátam mögött is nagy adrenalin löketet éltem át, mikor leszálltam a repülőgépről Új-Delhiben, idén februárban. Annyira sokan és annyira nagyon féltettek és sajnos sokszor paráztattak is ezzel a helyszínnel kapcsolatban, hogy, bár azt nem mondanám, hogy be voltam pánikolva, de azért volt bennem izgalom rendesen. India fantasztikus emlékké vált, és egy olyan hely, ahova mindenképp szeretnék még visszatérni, és hosszabban utazgatni, Delhin és Agrán túl is megismerni ezt az óriási országot, de első betekintésnek szuper volt az a pár nap is, amit itt tölthettem.

Ziplining, Bali

Na szíves elnézéseteket kérem, de a zipliningot nem tudom, hogy mondják magyarul, pontosabban nem találtam olyan fordítást, ami tetszett (egy magyar oldalon mindenesetre “átcsúszó kötélpálya” címen fut). Balin jártam egy olyan kalandparkban, ahol módom volt kipróbálni ezt a murit, és bármennyire is félelmetesnek tűnt, mikor egy magas fa tetején felkötöttem magam a zipline-ra, a korábbiakhoz hasonlóan ez is egy óriási szabadság érzéssel járó, hihetetlenül maradandó és csodás élmény lett, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, itthon például a Zemplén Kalandparkban tudod kipróbálni ezt.

Dzsungeltúra Sri Lankán

A Sri Lankán töltött egy hónapom első hétvégéjén kivittek minket az önkéntes cég szervezői egy csapatépítő hétvégére a dzsungelbe, ahol vadvízi evezéstől az apró, őserdő mélyi tavacskákba való szikláról-ugrándozásig mindenféle kihívás várt minket. Némelyik dolog elsőre kicsit ijesztőnek tűnt, de az tény és való, hogy úgy összehozta az embereket pár napon belül, hogy a végére úgy éreztük, mintha mindig is ismertük volna egymást. Imádtam minden percét.

Szafari Dél-Afrikában

Bár nem gondolom, hogy a szafari valami életveszélyes tevékenység lenne, de azért van egy izgalma, mikor egy pici kocsival mentek a puszta közepén, hogy mindenféle állatkertes rácsos elzárás nélkül, természetes környezetükben figyeljetek meg vadállatokat. A mi kocsinkból ráadásul pont az oroszlánok völgye előtt száz méterrel fogyott ki a benzin, és ott álltunk fél órán át, a benzin szállítmányra várva, na ott azért határozottan volt egy adrenalin löket, de minden jól végződött, és utólag ez a legjobb kis kalandjaim egyikeként maradt meg.

Hőlégballonozás Kappadókiában

Törökország a kedvenc helyeim egyike a világon, és azon belül is Kappadókia volt az a régió, amit garantáltan sosem felejtek el (amúgy semmit nem szoktam elfelejteni, úgyhogy ez a kifejezés nem a legjobb esetemben, de ez extra kiemelkedő volt, na!). A hőlégballon egy olyan jármű, amivel általában nem gyakran utazik az ember lánya, és mivel amúgy is van bennem egy erős félsz a repüléssel kapcsolatban, így azon a reggelen, mikor erre a programra igyekeztem, nagyon izgultam és ez is a komfortzónából kilépős kalandjaim között maradt meg, ja és nem mellesleg a legszebb napfelkelte, amit életemben láttam.

Sivatagi szafari, Dubaj

A korábbiakkal ellentétben, ez egy olyan élmény, ahol nem izgultam különösebben előre, hiszen voltaképpen egy kocsival hasítotok a sivatag közepén, ugyan mi ebben a para, és inkább menet közben éreztem azt, hogy húha, ez azért egy rázós történet. Semmi baj nem történt, de nem gondoltam volna magam sem, hogy a homokbuckák közötti száguldozás ilyen izgalmas lesz – abszolút pozitívan zártam magamban ezt is amúgy, és tényleg nagyon kalandos kis dolog.

Egyedül Kínában

Ha valami nem hiányozhat egy ilyen jellegű posztból, az a mai napig legnagyobb kihívást jelentő szóló utam, Kína. Talán Sanghaj volt az egyetlen város, ahol igazán komfortosan mozogtam, itt ismerősnél aludtam, és itt ismertem meg a csodálatos Lillát is, akivel a youtube csatornája révén talán ti is találkoztatok már. Ezt leszámítva, az ország délebbi régióiban egyedül barangoltam, és ez az ország volt a legnagyobb kultúrsokk élményem, itt éreztem a legelveszettebbnek, kiszolgáltatottabbnak, tanácstalanabbnak magam, főleg az első héten. Bár voltak nehéz pillanatok, de összegében ezeket abszolút nem negatívumként mondom, hisz számomra pont ez az utazás lényege, ezért is választom az egyéni szervezést, és nem az idegenvezetős, szervezett üdülés jellegű utakat. Kihívások elé szeretném magam állítani, azokat vagy megugrani, vagy, ha valami nagyon kiakaszt, akkor azon tovább gondolkozni, hogy mi történt, mit éreztem, miért érezhettem úgy az adott szituációban, ez által ismerem meg magam és a világot is a legjobban, tudok a legtöbbet fejlődni, és a többi. Kína megadta mindezt, így a mai napig az egyik legfontosabb utamként szerepel az emlékeimben.

És most Te jössz – mikor érezted úgy, hogy elhagytad a komfort zónádat – merre jártál, mi történt, és milyen élményként zárult Benned?

Köszönöm az Allianz Hungáriának, hogy támogatták ennek a cikknek a megszületését.